You are viewing a single comment's thread from:
RE: Pure New Zealand landscape 'plein air' painting at Te Wherowhero Lagoon near Gisborne
Egy kicsit irigykedem, hogy ilyen varázslatos helyen éltek, mindig vágytam Új-Zélandra. De ha belegondolok, előbb-utóbb honvágyam is lenne, ha hosszabb időt eltöltenék ott. Annyi bizonyos, hogy egy festőnek ez ideális helyszín!
Koszi 😊 tavol vagyunk igy igaz. A honvagy neha elkap engem is, viszont a csodak amik itt ernek kompenzaljak a honvagyat.
Annyi bizonyos, hogy ott nyugodtabb az élet és az emberek pozitívabbak. Itt én kivétel vagyok, ufónak néznek, mert folyton vigyorgok, idegenekre is képes vagyok rámosolyogni, szeretek bolondozni, míg a nagy többség morcos, ideges, folyton rohan - pedig lehet hogy sokkal jobb anyagi helyzetben vannak, mint én. Ebből is látszik, hogy a pénz nem minden...
Az jo, egy mosoly mindent kepes megvaltoztatni.
“Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni. Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!"
Dale Carnegie: Sikerkalauz